Zebracsinta - egyenesen az én konyhámból :D

Ez a kaja annyira zseniális és mégis olyan végtelenül egyszerű, hogy akár én is kitalálhattam volna! Sajnos azonban nem ez történt, a netet kurkászva futottam bele... mi több, egyenesen ő jött velem szembe - a facebookon! :)

Ez újabb indok, hogy ne szégyeljük bártan használni a közösségi médiát! :)

Igazából az egész palacsinta alapú, így az összetevőkbe és egyéb nyalánkságokba nem merülnék most bele, itt már leírtam mindent. Ami fontos, hogy a tésztát szedjük ketté, mert...

...az egyik felébe kakaót fogunk szórni :)

Ha azt mondom, szemre öntöttem, mondjuk egy bő maréknyit, azzal mindenki kinn lesz a vízből rendesen. Ha rám hallgattok, 3 evőkanálnál nem tesztek többet, egynél semmiképp sem kevesebbet, tehát maradjunk a kettőnél, ha nagyon világosnak tűnik, legyen 2.5. Én 4 tojásból csináltam a palacsintát és egy liter tejből, erre buzdítalak benneteket is :) (ezt öntöttem ketté)

Közben előkaptam némi túrót, egy kis cukrot és kikevertem a verhetetlen túrós tölteléket. Az eredeti recept tejszínhabot javasol, látok benne rációt, nálunk Beni sajna nem kultiválja a sok zsírt, így ezt a megoldást elvetettem...

Ezt követően, szintén hagyománytörő módon sűűűűűrűre kevert kakaóport csináltam (nyuszikakaó + pár csepp víz, aztán ha nagyon sűrű, lehet hígítani, csak tartsuk szem előtt, hogy a kakaó valamiért megfolyósodik a palacsintán, a miénkből konkrétan kifolyt, amikor vágtam, de azért nagy duzzogva csak megettük így is). Eredetileg nutella kellene bele, de a gyerekek nem szeretik. (Igen, létezik gyerek, amelyik nem szereti a nutellát :D)

Serpenyő befűt...

...palacsintatészta belemer... mindegy, melyikkel kezditek, én kicsit bátortalanul a fehérrel kezdtem. Bevallom, a fotók is nagyon bátortalanul készültek, de végül meggyőztem magam, legfeljebb nem lesz bejegyzés felkiáltással. Felismertem ugyanis, hogy az a nagy büdös helyzet, hogy ha bolognai spagettiról kell ma írnom még mindig kisebb gond, mintha ebéd sem lesz...

Aztán jött a kakaós tészta, itt már nagyon nagyon izgultam. Még elevenen élt bennem, amikor bundázott alma címen leégettem fél kiló almát, de ami még rosszabb volt, 3 napig hallgattam Bandesz sopánkodását, hogy "bezzeg az én nagymamám, az jajjj de finom bundázott almát csinált!", szóval volt görcs a gyomromban, hogy csak nehogy...

Hogy legyőzzem kínom, megkentem addig a fehér palacsintát kakaóval (mert ez a trükk, a fehérre megy a barna, a barnára a fehér, mindegy, hogy kakaó vagy nutella, túró vagy tejszínhab).

De nem égett le :)

Úgyhogy ezt is megkentem. Ennek az a pikantériája, hogy nem lehet csak össze-vissza dobálni, nagyon precíziósan kell egyik palacsintát a másikra tenni, így én nem is ráborítom, hanem rácsúsztatom (innen már lehet némi összecsengés a kulinárisan műveltebbek fülében a CSÚSZTATOTT palacsintával, elárulom, ez nem az), aztán jöhet a túró. Vettem az ikeában a múltkor ilyen kis krém-nyönnyegtetőt, mert annyi cukrász videóban láttám már, hogy esküszöm, megkívántam, és még mielőtt lezuhant volna a vércukrom, vettem egyet, na... de nem bántam meg, ezek után éreztem, hogy a nagy késsel kenni a krémet kb olyan, mint biciklipumpával traktort pumpálni. Nem lehetetlen, csak bajos és mindig kérdéses a végkimenetel...

Na, aztán ha ez is megvan, innen egyszerű a matek, egy fehér, egy barna, egy fehér egy barna és így tovább, amíg van tészta. Ha rám hallgattok, egy serpenyőt használtok. Komolyan, én, aki 5ben sütök egyszerre palacsintát, hogy haladjunk, nem mondanék ilyet, ha funkcionálisan nem tartanám jobbnak.

Aztán a végén kenjünk valamit a tetejére, csak a látvány végett, én túrót kentem rá, a) mert az maradt b) mert kakaós tészta került a legtetejére, és tadaaaaaaaam, kész...

...a zebracsinta :)

Tippek, trükkök:

• látok benne rációt, hogy a csokis réteg fölé remekül passzolhat barackos-mogyorós vagy barackos-diós megoldás, kicsit olyan zserbó fílingje lesz
• finom kakaó nélkül is, sima, mezei palacsintával, akkor felgyűlnek a variációk
• a csúsztatott palacsinta teljesen másképp készül, majd egyszer azt is megmutatom