Kedvenc konyhai kiegészítők #2

A sorozat folytatódik, most nem másról, mint a serpenyőkről mesélek nektek. Ennek több oka is van, egyik ezek közül, ami eléggé nyomós, hogy már régen készülök rá..

A fent látható csoda nem egy Nimbus2000 ugyan, de én nagyon szeretem. Nem reklám, de mindenki láthatja a karikát a közepén, igen, ez egy HotSpot.
Most már a Tefál kicsit átesett a ló túlsóbb oldalára, szóval nem véletlenül hoztam példának a Nimbust, ez is tud annyit kb, vagy ha nem is, a cég jól telenyomta hangzatos bullshittel a hátulját: Durabase, inox technogy stb, amitől a vevő úgy érzi, hogy :






mekkora minőséget vett ám! Maradjunk a nem olyan rossz kategóriánál, bár nekem jó serpenyőt még nem gyártottak (annak az alapvető ismérve, hogy meghámozza és kisüti a krumplit. Na AZ már lehetne egy Nimbus2000)

De vonatkoztassunk el most a durabasetől, meg az egész tefal mizériától, a képen egy közönséges, majdnem hagyományos, kicsit feltuningolt TEFLON serpenyő van.
Mit kell erről tudni?

Pl hogy ez az egyetlen serpenyő típus, amiben megbízom. A tefál (maradjunk itt akkor már és lassan számlázhatom is nekik a reklámköltséget) most piacra dobott egy új serpenyőt, kerámia, de az is valami... maximális bullshittel felspécizett csúcstermék, az Edeka Supermarktban 50 pontért és csak 30€-ért (hülyének is megéri, nem?) lehetett venni belőle, de én mégsem tettem. Sőt, ellenálltam a gyűjtögetési kényszeremnek is, így képes voltam kedvesen mosolyogva azt mondani a pénztáros hölgynek, hogy "köszönöm, nem kérem a pontokat". Eközben csak néha és csak enyhén rándult meg a szemhéjam vagy az ajkaim széle...
Tehát ebből is remekül látszik, nem vagyok márkahű. Vagyis nem márkahű vagyok, így pontos.
Miért teflon?
Egyrészt, mert a teflonhoz nem tapad semmi. Kivéve mindent, amit olaj nélkül sütünk. Elvitathatatlan előnye mégis, hogy legalább ANNYI olaj nem kell bele (na mennyi? Hát, nem fél liter), én pl a magam a fogyókúrás menüjét egy teáskanál olajban kisütöm anélkül, hogy leégne (rántott dolgokhoz kevés a teáskanál olaj a serpenyőbe, de majd mutatok később arra is egy jó módszert). Hátránya, hogy a teflon sem tapad semmihez, így például a WOKom teflonbevonatát 2 év aktív mosogatógépezés után egyben el tudtam távolítani. Nem tett boldoggá, tekintve, hogy újonnan majdnem 30€ volt az is akcióban...

A másik változat, ez a kevésbé elterjedt, a "vasserpenyő". Ez valójában palacsintasütő, de isten legyen irgalmas mindenkihez, aki ezt egyszer vásárlási szándékkal levette a polcról.

Nem árulok zsákbamacskát, róla beszélek:

 A kép a www.vendi.hu oldalán található

Én egyszer vettem ilyet, az is szép történet volt, elmesélem gyorsan. Szóval hazamentünk és palacsintát akartam sütni, de az összes serpenyő itt volt már (leleményes vagyok, én wokban is simán sütök palacsintát, de tényleg nem volt semmi otthon), ezért venni kellett. Kimentünk hát a közelünkben elterülő "madaras teszkóba", remélvén, hogy ki tudják elégíteni az igényeimet, de rés támadt folyamaton, ugyanis ezzel a nyeles agyaggalambbal találtam szembe magam a polcokon. Minden nőiességemet latba vetve tettem fel Bandesznak a kérdést, hogy "Ez meg a mi a f***om?" Felvilágosított, hogy palacsintasütő, nem olyan rossz, vegyünk. Mivel ismerte a képességeimet, javasolta, hogy egyből kettőt. 
Hazavittük ezt a csodát, a kedves férjem eltűnt valahol a balfenéken, én meg nekiálltam előkészíteni a serpenyőt. Mosogatószerrel elmostam... leszedtem a címkét...  ott maradt a ragacs helye, hát megküldtem hideg zsíroldóval... közben átkoztam az összes hülye gyártót, aki a serpenyő belsejébe ragasztja a címkét... aztán amikor úgy ítéltem, hogy a ragasztó- és a zsíroldómennyiség a kritikus szint alá csökkent, nekiálltam palacsintát sütni. Naná, hogy leragadt. Na még egyszer! Ahhhh, azt már fel se tudtam szedni. Kezdtem dühbe jönni, de még tartottam magam. Aláöntöttem kb negyed liter olajat, a palacsinta kis göböcökbe állt össze, de kapaszkodjatok! Leragadt!!!!!! Feljött az olaj a tetejére, a palacsinta meg beleragadt az aljába. Valahol itt került elő Bandesz.
B: Na, hogy haladsz?
Én: Menj a francba...
B: Mi van?
Én: Leragad...
B: Kiégetted?
Én: Mid fáj?
B: Ki kell vajazni először és kiégetni. Amíg olyan szép fekete színe nem lesz.. akkor már nem ragad le...
Én: Én csak elmostam... meg átmostam hideg zsíroldóval, mert az a hülye cimke nem jött le..
B: (fogja a fejét) Ezt nem lett volna szabad... 

Ekkor leragadt a 4. palacsinta is, így dühömben kb azzal a lendülettel, amivel megfogtam a nyelét, vágtam ki az udvarra (innen lett a neve agyaggalamb). A titkot, hogy hogyan lehet benne palacsintát sütni, sajnos nem tőlem fogjátok megtudni, bár ha engem kérdeztek, valahogy így képzelem:

Ezzel pedig el is érkeztünk az utolsó, általam ismert serpenyő fajtához, a kerámiához. Különleges tulajdonsága, hogy kerámiával van bevonva, így állítólag tartósabb és egészségesebb, mint a teflon, miközben sokkal kevésbé ragad hozzá kisütendő.
Nekem nincs, de szavak helyett beszéljen ez a kisvideó:

Ha tud valaki németül, érdemes végignézni (illetve a recepteket is ajánlom figyelmetekbe), ha nem, vagy csak szimplán nem érdekli a videó, 4:55-nél kezdődik a lényeg, engem meggyőzött, hogy SOHA kerámiát, mindegy, hogy tefal, vagy más..

Hát, ennyit belőlem mára, remélem, tudtam újat mondani, vagy ha nem, egy kicsit feldobtam a napotokat, holnap újra itt, újult erővel, friss recepttel, addig is ne feledjétek:

A Fakanál legyen veletek!