2016. október 22., szombat

Egy csipet Erdély

Most egy igazi különlegességet mutatok meg nektek: az erdélyi borsos tokányt.
Emlékszem, egy ehhez hasonló borongós napon jött az ötlet, hogy ilyet is lehetne főzni. Újfent Horváth Ilonához fordultam segítségért, de nem volt okosabb nálam.. Nekem ugyanis még az ízlelő bimbóimon élt az a zamatos, tejfölös, paprikás ínyencség, amit anno az oviban ettünk, és amit én annyira szerettem. Végül aztán egy kompromisszumos megoldáshoz folyamodtam: az erdélyi verzión ugyanis már legalább volt tejföl.
Habár a "készétel" fotó most lemaradt, mert mire észbe kaptam, mindent megettünk, a bejegyzést mégsem hagynám ki, mert remekül be tudom mutatni vele, mihez lehet kezdeni fél kiló hússal :)

Erdélyi borsos tokány

Előkészítés: 10-15 perc

Elkészítés: 45-50 perc

Nehézség: könnyű

Kell hozzá:

  • fél kiló hús (sertés [lánykori nevén disznó] vagy csirke az igazi, a többinek túl erős az íze hozzá)
  • 250g szalonna
  • egy fej hagyma (ha valaki hozzám hasonlóan fagyasztottat használ, valahol a "csak az íze végett" és a "szórjad neki, ne sajnáld" között, számszerűsítve kb 60g)
  • olaj
  • 1 paradicsom, 1 paprika
  • tejföl
  • esetleg liszt

Én mindig a hús szétnyiszatolásával kezdem, van, aki durvábbra aprítja, bennfentestől tudom, hogy aki szereti a húst, azt nem zavarja a hártya, sem a kisebb zsírdarabok.. engem igen, pedig nem eszek húst.

Ez most egy kulturált pulyka volt, nem tartalmazott böszme, vérrel telt ereket (ezért is tértem át a csirkeről, bevallom, mert a végén már egy merő mócsingos ér volt az egész...), de azért lefotóztam, miket nyestem le én.
Ez a kis kollázs nem szemléleti valami jól a mondandómat, de azért elmesélem, hogy én anno a csikós (csíkos?) tokányt kerestem, de semmit nem találtam róla így. Szintén Horváth Ilona említette, hogy ennek van egy ilyen verziója is, valóban, azért hívják így, mert a húst csíkokra kell vágni. Korábban én is ezt tettem, most már nem, a gyerekek nem szeretik (bár, mivel így sem eszik, voltaképp teljesen mindegy).
Ha ezzel megvagyunk, melegítsünk kevéske olajat egy serpenyőben...
... és adjuk hozzá a szalonnát. Én mindenféle húsnemű elkészítésére a teflonos serpenyőt javaslom (kivéve talán a sült húst), mert sajnos hacsak nem ülünk mellette, könnyen leég. Néha akkor is, ha mellette ülünk.
Ha ilyen szépen megpirult a szalonna..
... szedjük ki egy külön tálba...
...és a serpenyőben maradt "szalonnazsíron" pirítsuk meg a hagymát.

Ha ez megvan, dobjuk rá a húst...
... és daraboljuk rá a zöldségeket. Ha nem érezzük biztosnak a kezünket a serpenyő fölötti aprításhoz, nyugodtan használjunk vágódeszkát, akkor ezt a lépést iktassuk a húsaprítás után.
Kicsit pirítsuk meg a húst, hogy olyan kellemes, fehér színe legyen. Az egész cuccnak egy ilyen barna alaphangulata lett a szalonnától, ez nem csak természetes, de jó is.
Ezt követően öntsük fel vízzel (itt a képen már szépen kijött a barna szín), szórjuk meg sóval, ha szeretjük, borssal, és főzzük addig, míg megpuhul a hús. Ha kell, menet közben töltsünk alá egy kevés vizet.
,
Honnan tudjuk, hogy megfőtt a hús?

Fakanállal meg kell nyomni, ha szépen szétválik, kész. Ha gumiszerűen ellenáll, főzzük még. Mint megtudtam, a rágós hús is épp azért rágós, mert nem főtt meg eléggé (ide is lenne egy-két anekdótám, de majd talán legközelebb).

Mit tegyünk, ha minden igyekezetünk ellenére leégett a hús?

A legfontosabb, hogy ne essünk kétségbe! Ha nem szenesre égett, csak lekapott, a következőt tehetjük:
Fogjunk egy nagyobb szűrőt, és öntsük bele az egészet, úgy, ahogy van. Folyóvízzel öblítsük át párszor a húst. Itt ugye most kérdés, hogy mit égettünk le, ha a pörkölt kap oda, főzzünk egy másik lábasban/serpenyőben új alaplevet, ezesetben felhevített olajban forgassuk meg a szalonnát, szedjük le újra, pirítsunk hagymát és tegyük rá a húst. Öntsünk alá egy kevés vizet, adjunk hozzá egy picike sót, és minden mehet a régi a kerékvágásban.
Ha szenesre égett, húzzuk le a tűzhelyről, várjuk meg, amíg kihűl és dobjuk ki lábasostól.

Én itt a képen kicsit más megoldást választottam (igen, én is leégettem, ez nálunk havi program), mivel a hagyma nagy része az öblítés után is ép maradt, ezért egyszerűen csak hozzáadtam a szalonnát, amit normálisan a tetejére szórunk, és meg is oldódott a gond.

Miután elfőtte a mérgét, és mielőtt rátettem volna a tejfölt, lehúztam a tűzhelyről és kiszedtem belőle a paprikát és a paradicsomhéjat. Az előbbit azért, mert nem szeretik a gyerekek, az utóbbit azért, mert azt már én sem szeretem. Ráadásul szörnyen rontja az összképet.
Ezután jöhet rá a tejföl, visszahúzzuk a "lángra" és felrottyantjuk. Kb úgy, ahogy a képen is látszik, pr buborék erejéig. Normálisan 1 doboz tejföl kell hozzá, attól még az öblített verzió is nagyon szép barnás árnyalatú marad, én 2 dobozzal tettem rá, mert a gyerekek főleg a szaftot szeretik.
Ha úgy érezzük, hogy kész, lehúzzuk, kifőzzük hozzá a tésztát és ennyi :)


Tippek, trükkök:
  • Nagyon jó módja még a szaft-szaporításnak, hogy egy evőkanál lisztet keverünk ki a doboz tejföllel, ugyanis a liszttől sűrűsödik a szaft, és a selymes kategóriáig nyugodtan hígíthatjuk vízzel. Azaz kicsit tovább is, mert nekem olyan sűrű szokott lenni álltában, hogy megáll benne a végén a fakanál (én ezért nem is csinálom, de biztosan a magasság és a légköri viszonyok, otthon sosem volt ilyen gondom...)
  • tészta gyanánt a tipikus pörkölt tésztákat javaslom, úgy mint szarvacska, orsó, Icu szerint nagyon jó puliszkával is, legalábbis az eredetit úgy eszik, de az eredetiben ecet és cukor is van, így én nem ragaszkodok ahhoz foggal körömmel. Metéltet semmiképp ne adjunk mellé és szerintem a nokedli/galuska sem jó választás
  • savanyú uborkával, ecetes céklával, savanyú csalamádéval isteni finom lesz

Jó főzőcskét, sok sikert, jó étvágyat kívánok! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése